kiindul

kiindul

Hungarian

Etymology

ki- +‎ indul

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiindul]
• Hyphenation: ki‧in‧dul
• Rhymes: -ul

Verb

kiindul

1. (intransitive) to set off, to depart, to head off, to head out (to leave to an outside location)

   A vonat kiindult az állomásról. ― The train set off from the station.

2. (intransitive) to start, to take something as its starting point

   Visszajutottunk oda, ahonnan kiindultunk. ― We're back where we started.

3. (intransitive) to originate, to come (from someone -tól/-től) (to come into existence)

   A kezdeményezés a lányomtól indult ki. ― The initiative came from my daughter.

Conjugation

conjugation of kiindul

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kiindulok	kiindulsz	kiindul	kiindulunk	kiindultok	kiindulnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	kiindultam	kiindultál	kiindult	kiindultunk	kiindultatok	kiindultak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kiindulnék	kiindulnál	kiindulna	kiindulnánk	kiindulnátok	kiindulnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kiinduljak	kiindulj or kiinduljál	kiinduljon	kiinduljunk	kiinduljatok	kiinduljanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	kiindulni		kiindulnom	kiindulnod	kiindulnia	kiindulnunk	kiindulnotok	kiindulniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			kiindulás	kiinduló	kiindult	―	kiindulva	kiindulhat

Derived terms

• kiindulás

 

Further reading

• kiindul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN