kiabál

kiabál

Hungarian

Etymology

From the same sound-imitative root as kiált (“to shout”) +‎ -bál (frequentative suffix). [1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiʲɒbaːl]
• Hyphenation: ki‧a‧bál

Verb

kiabál

1. (transitive, intransitive) to shout, cry (repetitively or for a long time)

Conjugation

conjugation of kiabál

Infinitive			kiabálni
Past participle			kiabált
Present participle			kiabáló
Future participle			kiabálandó
Adverbial participle			kiabálva
Potential			kiabálhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	kiabálok	kiabálsz	kiabál	kiabálunk	kiabáltok	kiabálnak
		Definite	kiabálom én téged/titeket kiabállak	kiabálod	kiabálja	kiabáljuk	kiabáljátok	kiabálják
	Past	Indefinite	kiabáltam	kiabáltál	kiabált	kiabáltunk	kiabáltatok	kiabáltak
		Definite	kiabáltam én téged/titeket kiabáltalak	kiabáltad	kiabálta	kiabáltuk	kiabáltátok	kiabálták
Conditional mood	Present	Indefinite	kiabálnék	kiabálnál	kiabálna	kiabálnánk	kiabálnátok	kiabálnának
		Definite	kiabálnám én téged/titeket kiabálnálak	kiabálnád	kiabálná	kiabálnánk	kiabálnátok	kiabálnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	kiabáljak	kiabálj or kiabáljál	kiabáljon	kiabáljunk	kiabáljatok	kiabáljanak
		Definite	kiabáljam én téged/titeket kiabáljalak	kiabáld or kiabáljad	kiabálja	kiabáljuk	kiabáljátok	kiabálják
Conjugated infinitive			kiabálnom	kiabálnod	kiabálnia	kiabálnunk	kiabálnotok	kiabálniuk

Derived terms

• kiabálás
• kiabálgat
• kiabáltat

(With verbal prefixes):

• átkiabál
• bekiabál
• belekiabál
• elkiabál
• felkiabál
• kikiabál
• rákiabál
• telekiabál
• túlkiabál

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN