kereszt
Hungarian
Etymology
Borrowed from either a South Slavic language or from Russian крест (krest). Compare Serbo-Croatian krst (“cross”) and Bulgarian кръст (krǎst).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛrɛst]
Audio (file) - Hyphenation: ke‧reszt
Noun
kereszt (plural keresztek)
- cross
- (typography) dagger (the text character †, used for footnotes and to signify death)
- (religion) crucifix (on which Jesus died)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kereszt | keresztek |
| accusative | keresztet | kereszteket |
| dative | keresztnek | kereszteknek |
| instrumental | kereszttel | keresztekkel |
| causal-final | keresztért | keresztekért |
| translative | keresztté | keresztekké |
| terminative | keresztig | keresztekig |
| essive-formal | keresztként | keresztekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | keresztben | keresztekben |
| superessive | kereszten | kereszteken |
| adessive | keresztnél | kereszteknél |
| illative | keresztbe | keresztekbe |
| sublative | keresztre | keresztekre |
| allative | kereszthez | keresztekhez |
| elative | keresztből | keresztekből |
| delative | keresztről | keresztekről |
| ablative | kereszttől | keresztektől |
| Possessive forms of kereszt | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | keresztem | keresztjeim |
| 2nd person sing. | kereszted | keresztjeid |
| 3rd person sing. | keresztje | keresztjei |
| 1st person plural | keresztünk | keresztjeink |
| 2nd person plural | keresztetek | keresztjeitek |
| 3rd person plural | keresztjük | keresztjeik |
Derived terms
- keresztel
- keresztes
- keresztül
Compound words
- horogkereszt
- keresztanya
- keresztapa
- keresztcsont
- keresztfiú
- keresztlány
- keresztnév
- keresztrejtvény
- keresztvetés
- vízkereszt
Expressions
- keresztet vet
- keresztre feszít
- keresztre feszítés
- kettős kereszt
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN