kellemes
Hungarian
Etymology
From kell (“to be necessary; desirable; pleasant”) + -em (“instantaneous verb-forming suffix or noun-forming suffix”) + -es (“having a quality, adjective-forming suffix”)[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛlːɛmɛʃ]
Audio (file) - Hyphenation: kel‧le‧mes
Adjective
kellemes (comparative kellemesebb, superlative legkellemesebb)
- pleasant
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kellemes | kellemesek |
| accusative | kellemest | kellemeseket |
| dative | kellemesnek | kellemeseknek |
| instrumental | kellemessel | kellemesekkel |
| causal-final | kellemesért | kellemesekért |
| translative | kellemessé | kellemesekké |
| terminative | kellemesig | kellemesekig |
| essive-formal | kellemesként | kellemesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kellemesben | kellemesekben |
| superessive | kellemesen | kellemeseken |
| adessive | kellemesnél | kellemeseknél |
| illative | kellemesbe | kellemesekbe |
| sublative | kellemesre | kellemesekre |
| allative | kellemeshez | kellemesekhez |
| elative | kellemesből | kellemesekből |
| delative | kellemesről | kellemesekről |
| ablative | kellemestől | kellemesektől |
Antonyms
- kellemetlen
Derived terms
- kellem
- kellemesen
- kellemesség
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN