kecsege
Hungarian
Etymology
[around 1395] Of uncertain origin. Perhaps a wanderword. Compare Romanian cegă, Bulgarian чига (čiga).[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛt͡ʃɛɡɛ]
- Hyphenation: ke‧cse‧ge
- Rhymes: -ɡɛ
Noun
kecsege (plural kecsegék)
- (zoology) sterlet (Acipenser ruthenus)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kecsege | kecsegék |
| accusative | kecsegét | kecsegéket |
| dative | kecsegének | kecsegéknek |
| instrumental | kecsegével | kecsegékkel |
| causal-final | kecsegéért | kecsegékért |
| translative | kecsegévé | kecsegékké |
| terminative | kecsegéig | kecsegékig |
| essive-formal | kecsegeként | kecsegékként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kecsegében | kecsegékben |
| superessive | kecsegén | kecsegéken |
| adessive | kecsegénél | kecsegéknél |
| illative | kecsegébe | kecsegékbe |
| sublative | kecsegére | kecsegékre |
| allative | kecsegéhez | kecsegékhez |
| elative | kecsegéből | kecsegékből |
| delative | kecsegéről | kecsegékről |
| ablative | kecsegétől | kecsegéktől |
| non-attributive possessive - singular | kecsegéé | kecsegéké |
| non-attributive possessive - plural | kecsegééi | kecsegékéi |
| Possessive forms of kecsege | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kecsegém | kecsegéim |
| 2nd person sing. | kecsegéd | kecsegéid |
| 3rd person sing. | kecsegéje | kecsegéi |
| 1st person plural | kecsegénk | kecsegéink |
| 2nd person plural | kecsegétek | kecsegéitek |
| 3rd person plural | kecsegéjük | kecsegéik |
References
- Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Work in progress. Nyelvtudományi Intézet (Research Institute for Linguistics, Hungary). Two volumes: A–K, L–Zs.
- kecsege in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
Further reading
- kecsege in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN