kategorikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from German kategorisch (“categorical”).[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɒtɛɡorikuʃ]
- Hyphenation: ka‧te‧go‧ri‧kus
Adjective
kategorikus (comparative kategorikusabb, superlative legkategorikusabb)
- categorical
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kategorikus | kategorikusak |
| accusative | kategorikusat | kategorikusakat |
| dative | kategorikusnak | kategorikusaknak |
| instrumental | kategorikussal | kategorikusakkal |
| causal-final | kategorikusért | kategorikusakért |
| translative | kategorikussá | kategorikusakká |
| terminative | kategorikusig | kategorikusakig |
| essive-formal | kategorikusként | kategorikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kategorikusban | kategorikusakban |
| superessive | kategorikuson | kategorikusakon |
| adessive | kategorikusnál | kategorikusaknál |
| illative | kategorikusba | kategorikusakba |
| sublative | kategorikusra | kategorikusakra |
| allative | kategorikushoz | kategorikusakhoz |
| elative | kategorikusból | kategorikusakból |
| delative | kategorikusról | kategorikusakról |
| ablative | kategorikustól | kategorikusaktól |
Derived terms
- kategorikusan
See also
- Appendix:Hungarian words ending in -ikus
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN