karú
See also: karu, kaŗu, and kāru
Hungarian
Etymology
kar (“arm”) + -ú (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɒruː]
- Hyphenation: ka‧rú
Adjective
karú (not comparable)
- -armed, with a …… arm or arms (having a specific number of arm[s] or a specific kind of arm[s])
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | karú | karúak |
| accusative | karút | karúakat |
| dative | karúnak | karúaknak |
| instrumental | karúval | karúakkal |
| causal-final | karúért | karúakért |
| translative | karúvá | karúakká |
| terminative | karúig | karúakig |
| essive-formal | karúként | karúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | karúban | karúakban |
| superessive | karún | karúakon |
| adessive | karúnál | karúaknál |
| illative | karúba | karúakba |
| sublative | karúra | karúakra |
| allative | karúhoz | karúakhoz |
| elative | karúból | karúakból |
| delative | karúról | karúakról |
| ablative | karútól | karúaktól |
Derived terms
- egykarú
- félkarú
- kétkarú
- többkarú
Coordinate terms
- (second elements of body part compounds) testű, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, patájú, pofájú, sarkú, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tüdejű, ujjú, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, törzsű, virágú