karmol

karmol

Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested stem + -ol (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒrmol]
• Hyphenation: kar‧mol

Verb

karmol

1. (transitive) to scratch, claw (to make a mark on a surface with a sharp object, especially by a living creature, with nails, claws)

Conjugation

conjugation of karmol

Infinitive			karmolni
Past participle			karmolt
Present participle			karmoló
Future participle			karmolandó
Adverbial participle			karmolva
Potential			karmolhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	karmolok	karmolsz	karmol	karmolunk	karmoltok	karmolnak
		Definite	karmolom én téged/titeket karmollak	karmolod	karmolja	karmoljuk	karmoljátok	karmolják
	Past	Indefinite	karmoltam	karmoltál	karmolt	karmoltunk	karmoltatok	karmoltak
		Definite	karmoltam én téged/titeket karmoltalak	karmoltad	karmolta	karmoltuk	karmoltátok	karmolták
Conditional mood	Present	Indefinite	karmolnék	karmolnál	karmolna	karmolnánk	karmolnátok	karmolnának
		Definite	karmolnám én téged/titeket karmolnálak	karmolnád	karmolná	karmolnánk	karmolnátok	karmolnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	karmoljak	karmolj or karmoljál	karmoljon	karmoljunk	karmoljatok	karmoljanak
		Definite	karmoljam én téged/titeket karmoljalak	karmold or karmoljad	karmolja	karmoljuk	karmoljátok	karmolják
Conjugated infinitive			karmolnom	karmolnod	karmolnia	karmolnunk	karmolnotok	karmolniuk

Derived terms

• karmolás
• karom

(With verbal prefixes):

• megkarmol
• összekarmol

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN