karakán

karakán

Hungarian

Etymology

Variant of kolokán (“water soldier, Stratiotes aloides”), itself of Turkish origin.[1][2][3]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒrɒkaːn]
• Hyphenation: ka‧ra‧kán
• Rhymes: -aːn

Adjective

karakán (comparative karakánabb, superlative legkarakánabb)

1. gritty (spirited, resolute, unyielding, outspoken, assertive)

   Synonyms: szókimondó, határozott, öntudatos, bátor, talpraesett, őszinte

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	karakán	karakánok
accusative	karakánt	karakánokat
dative	karakánnak	karakánoknak
instrumental	karakánnal	karakánokkal
causal-final	karakánért	karakánokért
translative	karakánná	karakánokká
terminative	karakánig	karakánokig
essive-formal	karakánként	karakánokként
essive-modal	karakánul	—
inessive	karakánban	karakánokban
superessive	karakánon	karakánokon
adessive	karakánnál	karakánoknál
illative	karakánba	karakánokba
sublative	karakánra	karakánokra
allative	karakánhoz	karakánokhoz
elative	karakánból	karakánokból
delative	karakánról	karakánokról
ablative	karakántól	karakánoktól
non-attributive possessive - singular	karakáné	karakánoké
non-attributive possessive - plural	karakánéi	karakánokéi

Derived terms

• karakánság

References

1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
2. karakán in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
3. karakán in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

• karakán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN