kacsa
Hungarian
kacsa
Etymology
Borrowed from Slovak kača (“duckling”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɒt͡ʃɒ]
- Hyphenation: ka‧csa
Noun
kacsa (plural kacsák)
- duck
- Synonym: réce
- canard (false or misleading report or story)
- bed urinal
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kacsa | kacsák |
| accusative | kacsát | kacsákat |
| dative | kacsának | kacsáknak |
| instrumental | kacsával | kacsákkal |
| causal-final | kacsáért | kacsákért |
| translative | kacsává | kacsákká |
| terminative | kacsáig | kacsákig |
| essive-formal | kacsaként | kacsákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kacsában | kacsákban |
| superessive | kacsán | kacsákon |
| adessive | kacsánál | kacsáknál |
| illative | kacsába | kacsákba |
| sublative | kacsára | kacsákra |
| allative | kacsához | kacsákhoz |
| elative | kacsából | kacsákból |
| delative | kacsáról | kacsákról |
| ablative | kacsától | kacsáktól |
| Possessive forms of kacsa | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kacsám | kacsáim |
| 2nd person sing. | kacsád | kacsáid |
| 3rd person sing. | kacsája | kacsái |
| 1st person plural | kacsánk | kacsáink |
| 2nd person plural | kacsátok | kacsáitok |
| 3rd person plural | kacsájuk | kacsáik |
Derived terms
- kacsázik
Compound words
- házikacsa
- kacsacsőrű
- kiskacsa
- vadkacsa
Related terms
- gácsér
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN