jósnő

Hungarian

jós (“fortuneteller”) +‎ nő (“woman”)

jósnő (plural jósnők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	jósnő	jósnők
accusative	jósnőt	jósnőket
dative	jósnőnek	jósnőknek
instrumental	jósnővel	jósnőkkel
causal-final	jósnőért	jósnőkért
translative	jósnővé	jósnőkké
terminative	jósnőig	jósnőkig
essive-formal	jósnőként	jósnőkként
essive-modal	—	—
inessive	jósnőben	jósnőkben
superessive	jósnőn	jósnőkön
adessive	jósnőnél	jósnőknél
illative	jósnőbe	jósnőkbe
sublative	jósnőre	jósnőkre
allative	jósnőhöz	jósnőkhöz
elative	jósnőből	jósnőkből
delative	jósnőről	jósnőkről
ablative	jósnőtől	jósnőktől