jámbor
Hungarian
Etymology
Blend of jó (“good”) + ember (“man, person”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈjaːmbor]
- Hyphenation: jám‧bor
Adjective
jámbor (comparative jámborabb, superlative legjámborabb)
- pious, devout, godly, god-fearing
- good, simple, meek, guileless
- (of animals) tame
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | jámbor | jámborak |
| accusative | jámbort | jámborakat |
| dative | jámbornak | jámboraknak |
| instrumental | jámborral | jámborakkal |
| causal-final | jámborért | jámborakért |
| translative | jámborrá | jámborakká |
| terminative | jámborig | jámborakig |
| essive-formal | jámborként | jámborakként |
| essive-modal | jámborul | — |
| inessive | jámborban | jámborakban |
| superessive | jámboron | jámborakon |
| adessive | jámbornál | jámboraknál |
| illative | jámborba | jámborakba |
| sublative | jámborra | jámborakra |
| allative | jámborhoz | jámborakhoz |
| elative | jámborból | jámborakból |
| delative | jámborról | jámborakról |
| ablative | jámbortól | jámboraktól |
Derived terms
- jámboran
- jámborság
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN