jobbágy
Hungarian
Etymology
From jobb (“better”, comparative degree of jó) + -gy (diminutive suffix). Its original meaning was "a person belonging to the most distinguished members of a social class".[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈjobːaːɟ]
- Hyphenation: job‧bágy
Noun
jobbágy (plural jobbágyok)
- (historical) serf
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | jobbágy | jobbágyok |
| accusative | jobbágyot | jobbágyokat |
| dative | jobbágynak | jobbágyoknak |
| instrumental | jobbággyal | jobbágyokkal |
| causal-final | jobbágyért | jobbágyokért |
| translative | jobbággyá | jobbágyokká |
| terminative | jobbágyig | jobbágyokig |
| essive-formal | jobbágyként | jobbágyokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | jobbágyban | jobbágyokban |
| superessive | jobbágyon | jobbágyokon |
| adessive | jobbágynál | jobbágyoknál |
| illative | jobbágyba | jobbágyokba |
| sublative | jobbágyra | jobbágyokra |
| allative | jobbágyhoz | jobbágyokhoz |
| elative | jobbágyból | jobbágyokból |
| delative | jobbágyról | jobbágyokról |
| ablative | jobbágytól | jobbágyoktól |
| Possessive forms of jobbágy | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | jobbágyom | jobbágyaim |
| 2nd person sing. | jobbágyod | jobbágyaid |
| 3rd person sing. | jobbágya | jobbágyai |
| 1st person plural | jobbágyunk | jobbágyaink |
| 2nd person plural | jobbágyotok | jobbágyaitok |
| 3rd person plural | jobbágyuk | jobbágyaik |
Derived terms
- jobbágyi
- jobbágyság
Compound words
- jobbágyfelkelés
- jobbágyfelszabadítás
- jobbágyrendszer
- jobbágysors
- jobbágytársadalom
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN