irodalmár
Hungarian
Etymology
[1856] From irodalom (“literature”) + -ár (noun-forming suffix).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈirodɒlmaːr]
- Hyphenation: iro‧dal‧már
- Rhymes: -aːr
Noun
irodalmár (plural irodalmárok)
- litterateur, man of letters, woman of letters (person engaged in literary pursuits)
- literary historian (a historian of literature)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | irodalmár | irodalmárok |
| accusative | irodalmárt | irodalmárokat |
| dative | irodalmárnak | irodalmároknak |
| instrumental | irodalmárral | irodalmárokkal |
| causal-final | irodalmárért | irodalmárokért |
| translative | irodalmárrá | irodalmárokká |
| terminative | irodalmárig | irodalmárokig |
| essive-formal | irodalmárként | irodalmárokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | irodalmárban | irodalmárokban |
| superessive | irodalmáron | irodalmárokon |
| adessive | irodalmárnál | irodalmároknál |
| illative | irodalmárba | irodalmárokba |
| sublative | irodalmárra | irodalmárokra |
| allative | irodalmárhoz | irodalmárokhoz |
| elative | irodalmárból | irodalmárokból |
| delative | irodalmárról | irodalmárokról |
| ablative | irodalmártól | irodalmároktól |
| non-attributive possessive - singular | irodalmáré | irodalmároké |
| non-attributive possessive - plural | irodalmáréi | irodalmárokéi |
| Possessive forms of irodalmár | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | irodalmárom | irodalmáraim irodalmárjaim |
| 2nd person sing. | irodalmárod | irodalmáraid irodalmárjaid |
| 3rd person sing. | irodalmára irodalmárja | irodalmárai irodalmárjai |
| 1st person plural | irodalmárunk | irodalmáraink irodalmárjaink |
| 2nd person plural | irodalmárotok | irodalmáraitok irodalmárjaitok |
| 3rd person plural | irodalmáruk irodalmárjuk | irodalmáraik irodalmárjaik |
Derived terms
- irodalmári
- irodalmárkodik
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
Further reading
- irodalmár in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.