invitál

invitál

Hungarian

Etymology

From Latin invitare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɱvitaːl]
• Hyphenation: in‧vi‧tál

Verb

invitál

1. (transitive) to invite

Conjugation

conjugation of invitál

Infinitive			invitálni
Past participle			invitált
Present participle			invitáló
Future participle			invitálandó
Adverbial participle			invitálva
Potential			invitálhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	invitálok	invitálsz	invitál	invitálunk	invitáltok	invitálnak
		Definite	invitálom én téged/titeket invitállak	invitálod	invitálja	invitáljuk	invitáljátok	invitálják
	Past	Indefinite	invitáltam	invitáltál	invitált	invitáltunk	invitáltatok	invitáltak
		Definite	invitáltam én téged/titeket invitáltalak	invitáltad	invitálta	invitáltuk	invitáltátok	invitálták
Conditional mood	Present	Indefinite	invitálnék	invitálnál	invitálna	invitálnánk	invitálnátok	invitálnának
		Definite	invitálnám én téged/titeket invitálnálak	invitálnád	invitálná	invitálnánk	invitálnátok	invitálnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	invitáljak	invitálj or invitáljál	invitáljon	invitáljunk	invitáljatok	invitáljanak
		Definite	invitáljam én téged/titeket invitáljalak	invitáld or invitáljad	invitálja	invitáljuk	invitáljátok	invitálják
Conjugated infinitive			invitálnom	invitálnod	invitálnia	invitálnunk	invitálnotok	invitálniuk

Derived terms

• invitálás

(With verbal prefixes):

• beinvitál

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN