indítóok
Hungarian
Etymology
indító (“starter”) + ok (“cause”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈindiːtoːok]
- Hyphenation: in‧dí‧tó‧ok
- Rhymes: -ok
Noun
indítóok (plural indítóokok)
- motive (that which incites to action)
- Synonyms: indíték, motívum
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | indítóok | indítóokok |
| accusative | indítóokot | indítóokokat |
| dative | indítóoknak | indítóokoknak |
| instrumental | indítóokkal | indítóokokkal |
| causal-final | indítóokért | indítóokokért |
| translative | indítóokká | indítóokokká |
| terminative | indítóokig | indítóokokig |
| essive-formal | indítóokként | indítóokokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | indítóokban | indítóokokban |
| superessive | indítóokon | indítóokokon |
| adessive | indítóoknál | indítóokoknál |
| illative | indítóokba | indítóokokba |
| sublative | indítóokra | indítóokokra |
| allative | indítóokhoz | indítóokokhoz |
| elative | indítóokból | indítóokokból |
| delative | indítóokról | indítóokokról |
| ablative | indítóoktól | indítóokoktól |
| non-attributive possessive - singular | indítóoké | indítóokoké |
| non-attributive possessive - plural | indítóokéi | indítóokokéi |
| Possessive forms of indítóok | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | indítóokom | indítóokaim |
| 2nd person sing. | indítóokod | indítóokaid |
| 3rd person sing. | indítóoka | indítóokai |
| 1st person plural | indítóokunk | indítóokaink |
| 2nd person plural | indítóokotok | indítóokaitok |
| 3rd person plural | indítóokuk | indítóokaik |
Further reading
- indítóok in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN