indító
See also: indito
Hungarian
Etymology
indít + -ó
Pronunciation
- IPA(key): [ˈindiːtoː]
- Hyphenation: in‧dí‧tó
Adjective
indító (not comparable)
- starting
Noun
indító (plural indítók)
- starter, launcher
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | indító | indítók |
| accusative | indítót | indítókat |
| dative | indítónak | indítóknak |
| instrumental | indítóval | indítókkal |
| causal-final | indítóért | indítókért |
| translative | indítóvá | indítókká |
| terminative | indítóig | indítókig |
| essive-formal | indítóként | indítókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | indítóban | indítókban |
| superessive | indítón | indítókon |
| adessive | indítónál | indítóknál |
| illative | indítóba | indítókba |
| sublative | indítóra | indítókra |
| allative | indítóhoz | indítókhoz |
| elative | indítóból | indítókból |
| delative | indítóról | indítókról |
| ablative | indítótól | indítóktól |
| Possessive forms of indító | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | indítóm | indítóim |
| 2nd person sing. | indítód | indítóid |
| 3rd person sing. | indítója | indítói |
| 1st person plural | indítónk | indítóink |
| 2nd person plural | indítótok | indítóitok |
| 3rd person plural | indítójuk | indítóik |
Verb
indító
- present participle of indít