induktív
See also: induktiv
Hungarian
Etymology
From German induktiv, from French inductif.[1] With -ív ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈinduktiːv]
- Hyphenation: in‧duk‧tív
Adjective
induktív (comparative induktívabb, superlative leginduktívabb)
- inductive
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | induktív | induktívak |
| accusative | induktívat | induktívakat |
| dative | induktívnak | induktívaknak |
| instrumental | induktívval | induktívakkal |
| causal-final | induktívért | induktívakért |
| translative | induktívvá | induktívakká |
| terminative | induktívig | induktívakig |
| essive-formal | induktívként | induktívakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | induktívban | induktívakban |
| superessive | induktívon | induktívakon |
| adessive | induktívnál | induktívaknál |
| illative | induktívba | induktívakba |
| sublative | induktívra | induktívakra |
| allative | induktívhoz | induktívakhoz |
| elative | induktívból | induktívakból |
| delative | induktívról | induktívakról |
| ablative | induktívtól | induktívaktól |
Derived terms
- induktívan
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN