indiszkréció
Hungarian
Etymology
Borrowed from German Indiskretion.[1] With Latinate -ció ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈindiskreːt͡siʲoː]
- Hyphenation: in‧diszk‧ré‧ció
Noun
indiszkréció (plural indiszkréciók)
- indiscretion
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | indiszkréció | indiszkréciók |
| accusative | indiszkréciót | indiszkréciókat |
| dative | indiszkréciónak | indiszkrécióknak |
| instrumental | indiszkrécióval | indiszkréciókkal |
| causal-final | indiszkrécióért | indiszkréciókért |
| translative | indiszkrécióvá | indiszkréciókká |
| terminative | indiszkrécióig | indiszkréciókig |
| essive-formal | indiszkrécióként | indiszkréciókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | indiszkrécióban | indiszkréciókban |
| superessive | indiszkréción | indiszkréciókon |
| adessive | indiszkréciónál | indiszkrécióknál |
| illative | indiszkrécióba | indiszkréciókba |
| sublative | indiszkrécióra | indiszkréciókra |
| allative | indiszkrécióhoz | indiszkréciókhoz |
| elative | indiszkrécióból | indiszkréciókból |
| delative | indiszkrécióról | indiszkréciókról |
| ablative | indiszkréciótól | indiszkrécióktól |
| Possessive forms of indiszkréció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | indiszkrécióm | indiszkrécióim |
| 2nd person sing. | indiszkréciód | indiszkrécióid |
| 3rd person sing. | indiszkréciója | indiszkréciói |
| 1st person plural | indiszkréciónk | indiszkrécióink |
| 2nd person plural | indiszkréciótok | indiszkrécióitok |
| 3rd person plural | indiszkréciójuk | indiszkrécióik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN