imám
See also: imam and Imam
Czech
Noun
imám m
- imam (Muslim religious leader)
Further reading
- imam in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
- imám in Kartotéka Novočeského lexikálního archivu
- imám in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈimaːm]
- Hyphenation: imám
Etymology 1
Borrowed from Ottoman Turkish امام (imam), from Arabic إِمَام (ʾimām, “leader, imam”).[1]
Noun
imám (plural imámok)
- imam
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | imám | imámok |
| accusative | imámot | imámokat |
| dative | imámnak | imámoknak |
| instrumental | imámmal | imámokkal |
| causal-final | imámért | imámokért |
| translative | imámmá | imámokká |
| terminative | imámig | imámokig |
| essive-formal | imámként | imámokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | imámban | imámokban |
| superessive | imámon | imámokon |
| adessive | imámnál | imámoknál |
| illative | imámba | imámokba |
| sublative | imámra | imámokra |
| allative | imámhoz | imámokhoz |
| elative | imámból | imámokból |
| delative | imámról | imámokról |
| ablative | imámtól | imámoktól |
| Possessive forms of imám | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | imámom | imámjaim |
| 2nd person sing. | imámod | imámjaid |
| 3rd person sing. | imámja | imámjai |
| 1st person plural | imámunk | imámjaink |
| 2nd person plural | imámotok | imámjaitok |
| 3rd person plural | imámjuk | imámjaik |
Etymology 2
ima + -m (“my”, possessive suffix)
Noun
imám
- first-person singular (single possession) possessive of ima
- Az imám meghallgatásra talált. ― My prayer was answered.
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | imám | — |
| accusative | imámat | — |
| dative | imámnak | — |
| instrumental | imámmal | — |
| causal-final | imámért | — |
| translative | imámmá | — |
| terminative | imámig | — |
| essive-formal | imámként | — |
| essive-modal | imámul | — |
| inessive | imámban | — |
| superessive | imámon | — |
| adessive | imámnál | — |
| illative | imámba | — |
| sublative | imámra | — |
| allative | imámhoz | — |
| elative | imámból | — |
| delative | imámról | — |
| ablative | imámtól | — |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN