hánt

hánt

See also: hant, háñt, hänt, ha'n't, ha'nt, and han't

Hungarian

Etymology

From the same stem as hámoz (“to peel something”) and hámlik (“to peel, shed”) +‎ -t (causative suffix). [1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhaːnt]

• Audio

  (file)

Verb

hánt

1. (transitive) to strip, peel (bark)

Conjugation

conjugation of hánt

Infinitive			hántani
Past participle			hántott
Present participle			hántó
Future participle			hántandó
Adverbial participle			hántva
Potential			hánthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	hántok	hántasz	hánt	hántunk	hántotok	hántanak
		Definite	hántom én téged/titeket hántalak	hántod	hántja	hántjuk	hántjátok	hántják
	Past	Indefinite	hántottam	hántottál	hántott	hántottunk	hántottatok	hántottak
		Definite	hántottam én téged/titeket hántottalak	hántottad	hántotta	hántottuk	hántottátok	hántották
Conditional mood	Present	Indefinite	hántanék	hántanál	hántana	hántanánk	hántanátok	hántanának
		Definite	hántanám én téged/titeket hántanálak	hántanád	hántaná	hántanánk	hántanátok	hántanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	hántsak	hánts or hántsál	hántson	hántsunk	hántsatok	hántsanak
		Definite	hántsam én téged/titeket hántsalak	hántsd or hántsad	hántsa	hántsuk	hántsátok	hántsák
Conjugated infinitive			hántanom	hántanod	hántania	hántanunk	hántanotok	hántaniuk

Derived terms

• hántás
• hántatlan
• hántható

(With verbal prefixes):

• lehánt

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading

• hánt in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.