homlok

Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested root + -l (verb-forming suffix) +‎ -k (noun-forming suffix). The root is the same as in the dialectal homlít (“to provine”). For the -k ending, compare ajándék, fazék.[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈhomlok]
Hyphenation: hom‧lok

Noun

homlok (plural homlokok)

(anatomy) forehead (the part of the face above the eyebrows and below the hairline)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	homlok	homlokok
accusative	homlokot	homlokokat
dative	homloknak	homlokoknak
instrumental	homlokkal	homlokokkal
causal-final	homlokért	homlokokért
translative	homlokká	homlokokká
terminative	homlokig	homlokokig
essive-formal	homlokként	homlokokként
essive-modal	—	—
inessive	homlokban	homlokokban
superessive	homlokon	homlokokon
adessive	homloknál	homlokoknál
illative	homlokba	homlokokba
sublative	homlokra	homlokokra
allative	homlokhoz	homlokokhoz
elative	homlokból	homlokokból
delative	homlokról	homlokokról
ablative	homloktól	homlokoktól

Possessive forms of homlok
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	homlokom	homlokaim
2nd person sing.	homlokod	homlokaid
3rd person sing.	homloka	homlokai
1st person plural	homlokunk	homlokaink
2nd person plural	homlokotok	homlokaitok
3rd person plural	homlokuk	homlokaik

Derived terms

homloki
homlokos
homlokú
homlokzat

Compound words

hanyatt-homlok
homlokcsont
homlokgerenda
homlokideg
homloklebeny
homlokszíj
homloküreg

References

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN