hevül

hevül

Hungarian

Etymology

From the hev- stem of hő (“heat”) +‎ -ül (verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɛvyl]
• Hyphenation: he‧vül
• Rhymes: -yl

Verb

hevül

1. (intransitive, of an object) to grow hot
2. (intransitive, figuratively, of a person) to become enthusiastic

Conjugation

conjugation of hevül

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	hevülök	hevülsz	hevül	hevülünk	hevültök	hevülnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	hevültem	hevültél	hevült	hevültünk	hevültetek	hevültek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	hevülnék	hevülnél	hevülne	hevülnénk	hevülnétek	hevülnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	hevüljek	hevülj or hevüljél	hevüljön	hevüljünk	hevüljetek	hevüljenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	hevülni		hevülnöm	hevülnöd	hevülnie	hevülnünk	hevülnötök	hevülniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			hevülés	hevülő	hevült	―	hevülve	hevülhet

Derived terms

(With verbal prefixes):

• áthevül
• felhevül
• kihevül
• túlhevül

Related terms

• hevít

 

References

1. hő in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary).

Further reading

• hevül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN