hasít

hasít

See also: hasit and has it

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *kaćɜ- (“break up, crack up, rip, tear”)[1] + -ít (causative suffix).[2]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒʃiːt]
• Hyphenation: ha‧sít

Verb

hasít

1. (transitive) to cleave, split

Conjugation

conjugation of hasít

Infinitive			hasítani
Past participle			hasított
Present participle			hasító
Future participle			hasítandó
Adverbial participle			hasítva
Potential			hasíthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	hasítok	hasítasz	hasít	hasítunk	hasítotok	hasítanak
		Definite	hasítom én téged/titeket hasítalak	hasítod	hasítja	hasítjuk	hasítjátok	hasítják
	Past	Indefinite	hasítottam	hasítottál	hasított	hasítottunk	hasítottatok	hasítottak
		Definite	hasítottam én téged/titeket hasítottalak	hasítottad	hasította	hasítottuk	hasítottátok	hasították
Conditional mood	Present	Indefinite	hasítanék	hasítanál	hasítana	hasítanánk	hasítanátok	hasítanának
		Definite	hasítanám én téged/titeket hasítanálak	hasítanád	hasítaná	hasítanánk	hasítanátok	hasítanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	hasítsak	hasíts or hasítsál	hasítson	hasítsunk	hasítsatok	hasítsanak
		Definite	hasítsam én téged/titeket hasítsalak	hasítsd or hasítsad	hasítsa	hasítsuk	hasítsátok	hasítsák
Conjugated infinitive			hasítanom	hasítanod	hasítania	hasítanunk	hasítanotok	hasítaniuk

Derived terms

• hasítás

(With verbal prefixes):

• áthasít
• behasít
• belehasít
• elhasít
• felhasít
• fölhasít
• kettéhasít
• kihasít
• lehasít
• széthasít
• végighasít

Related terms

• hasad
• hasogat

References

1. Entry #1768 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN