haszontalan
Hungarian
Etymology
haszon + -talan
Pronunciation
- IPA(key): [ˈhɒsontɒlɒn]
- Hyphenation: ha‧szon‧ta‧lan
- Rhymes: -ɒn
Adjective
haszontalan (comparative haszontalanabb, superlative leghaszontalanabb)
- useless, worthless
- naughty, good-for-nothing
- unavailing, futile
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | haszontalan | haszontalanok |
| accusative | haszontalant | haszontalanokat |
| dative | haszontalannak | haszontalanoknak |
| instrumental | haszontalannal | haszontalanokkal |
| causal-final | haszontalanért | haszontalanokért |
| translative | haszontalanná | haszontalanokká |
| terminative | haszontalanig | haszontalanokig |
| essive-formal | haszontalanként | haszontalanokként |
| essive-modal | haszontalanul | — |
| inessive | haszontalanban | haszontalanokban |
| superessive | haszontalanon | haszontalanokon |
| adessive | haszontalannál | haszontalanoknál |
| illative | haszontalanba | haszontalanokba |
| sublative | haszontalanra | haszontalanokra |
| allative | haszontalanhoz | haszontalanokhoz |
| elative | haszontalanból | haszontalanokból |
| delative | haszontalanról | haszontalanokról |
| ablative | haszontalantól | haszontalanoktól |
| non-attributive possessive - singular | haszontalané | haszontalanoké |
| non-attributive possessive - plural | haszontalanéi | haszontalanokéi |
Derived terms
- haszontalankodik
- haszontalanság
- haszontalanul
Noun
haszontalan (plural haszontalanok)
- scamp (a rascal, swindler, or rogue; a ne'er-do-well)
- scamp (a mischievous person, especially a playful, impish youngster)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | haszontalan | haszontalanok |
| accusative | haszontalant | haszontalanokat |
| dative | haszontalannak | haszontalanoknak |
| instrumental | haszontalannal | haszontalanokkal |
| causal-final | haszontalanért | haszontalanokért |
| translative | haszontalanná | haszontalanokká |
| terminative | haszontalanig | haszontalanokig |
| essive-formal | haszontalanként | haszontalanokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | haszontalanban | haszontalanokban |
| superessive | haszontalanon | haszontalanokon |
| adessive | haszontalannál | haszontalanoknál |
| illative | haszontalanba | haszontalanokba |
| sublative | haszontalanra | haszontalanokra |
| allative | haszontalanhoz | haszontalanokhoz |
| elative | haszontalanból | haszontalanokból |
| delative | haszontalanról | haszontalanokról |
| ablative | haszontalantól | haszontalanoktól |
| non-attributive possessive - singular | haszontalané | haszontalanoké |
| non-attributive possessive - plural | haszontalanéi | haszontalanokéi |
| Possessive forms of haszontalan | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | haszontalanom | haszontalanjaim |
| 2nd person sing. | haszontalanod | haszontalanjaid |
| 3rd person sing. | haszontalanja | haszontalanjai |
| 1st person plural | haszontalanunk | haszontalanjaink |
| 2nd person plural | haszontalanotok | haszontalanjaitok |
| 3rd person plural | haszontalanjuk | haszontalanjaik |
Further reading
- haszontalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN