harsan

harsan

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -an (instantaneous verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒrʃɒn]
• Hyphenation: har‧san

Verb

harsan

1. (intransitive) to blare, sound (to make a loud sound such as of a trumpet)

   Arra ébredtem, hogy kürtszó harsant. ― I woke up to the blare of a trumpet.

2. (intransitive, rare, of a voice) to blare, (to proclaim loudly sounding like the blare of a trumpet)

Conjugation

conjugation of harsan

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	harsanok	harsansz	harsan	harsanunk	harsantok	harsannak
		Definite	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. object	―
	Past	Indefinite	harsantam	harsantál	harsant	harsantunk	harsantatok	harsantak
		Definite	―
		2nd-p. object	―
Conditional mood	Present	Indefinite	harsannék	harsannál	harsanna	harsannánk	harsannátok	harsannának
		Definite	―
		2nd-p. object	―
Subjunctive mood	Present	Indefinite	harsanjak	harsanj or harsanjál	harsanjon	harsanjunk	harsanjatok	harsanjanak
		Definite	―
		2nd-p. object	―
Infinitive	harsanni		harsannom	harsannod	harsannia	harsannunk	harsannotok	harsanniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			harsanás	harsanó	harsant	―	harsanva	harsanhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

• beharsan
• elharsan
• felharsan
• megharsan
• végigharsan

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading

• harsan in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.