gőgös
Hungarian
Etymology
From the gőg variant of gég, an older version of gége (“larynx”) + -ös (“adjective-forming suffix”). The derivation may refer to the fact that a haughty person generally walks with the head lifted up which makes the larynx more visible.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɡøːɡøʃ]
- Hyphenation: gő‧gös
Adjective
gőgös (comparative gőgösebb, superlative leggőgösebb)
- haughty, self-important, supercilious
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | gőgös | gőgösek |
| accusative | gőgöset | gőgöseket |
| dative | gőgösnek | gőgöseknek |
| instrumental | gőgössel | gőgösekkel |
| causal-final | gőgösért | gőgösekért |
| translative | gőgössé | gőgösekké |
| terminative | gőgösig | gőgösekig |
| essive-formal | gőgösként | gőgösekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | gőgösben | gőgösekben |
| superessive | gőgösön | gőgöseken |
| adessive | gőgösnél | gőgöseknél |
| illative | gőgösbe | gőgösekbe |
| sublative | gőgösre | gőgösekre |
| allative | gőgöshöz | gőgösekhez |
| elative | gőgösből | gőgösekből |
| delative | gőgösről | gőgösekről |
| ablative | gőgöstől | gőgösektől |
Synonyms
- dölyfös
Derived terms
- gőg
- gőgösség
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN