géniusz
See also: geniusz
Hungarian
Etymology
From Latin genius (“household guardian spirit”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɡeːniʲus]
- Hyphenation: gé‧ni‧usz
Noun
géniusz (plural géniuszok)
- genius (someone possessing extraordinary intelligence or skill)
- Synonyms: lángelme, lángész, zseni
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | géniusz | géniuszok |
| accusative | géniuszt | géniuszokat |
| dative | géniusznak | géniuszoknak |
| instrumental | géniusszal | géniuszokkal |
| causal-final | géniuszért | géniuszokért |
| translative | géniusszá | géniuszokká |
| terminative | géniuszig | géniuszokig |
| essive-formal | géniuszként | géniuszokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | géniuszban | géniuszokban |
| superessive | géniuszon | géniuszokon |
| adessive | géniusznál | géniuszoknál |
| illative | géniuszba | géniuszokba |
| sublative | géniuszra | géniuszokra |
| allative | géniuszhoz | géniuszokhoz |
| elative | géniuszból | géniuszokból |
| delative | géniuszról | géniuszokról |
| ablative | géniusztól | géniuszoktól |
| Possessive forms of géniusz | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | géniuszom | géniuszaim |
| 2nd person sing. | géniuszod | géniuszaid |
| 3rd person sing. | géniusza | géniuszai |
| 1st person plural | géniuszunk | géniuszaink |
| 2nd person plural | géniuszotok | géniuszaitok |
| 3rd person plural | géniuszuk | géniuszaik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN