gágog

gágog

Hungarian

Etymology

From the same onomatopoeic root as the noun gége and the verb gőgicsél (“to gurgle (of a baby)”) + -og (frequentative verb-forming suffix).[1][2]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡaːɡoɡ]
• Hyphenation: gá‧gog
• Rhymes: -oɡ

Verb

gágog

1. (intransitive) to honk (to make the vocal sound of a goose; see gá, gigágá)

Conjugation

conjugation of gágog

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	gágogok	gágogsz	gágog	gágogunk	gágogtok	gágognak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	gágogtam	gágogtál	gágogott	gágogtunk	gágogtatok	gágogtak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	gágognék	gágognál	gágogna	gágognánk	gágognátok	gágognának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	gágogjak	gágogj or gágogjál	gágogjon	gágogjunk	gágogjatok	gágogjanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	gágogni		gágognom	gágognod	gágognia	gágognunk	gágognotok	gágogniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			gágogás	gágogó	gágogott	―	gágogva	gágoghat

Derived terms

• gágogás

 

References

1. gágog in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
2. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• gágog in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN