győztes

győztes

Hungarian

Etymology

From győz (“to win”), created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɟøːstɛʃ]
• Hyphenation: győz‧tes

Adjective

győztes (not comparable)

1. victorious, triumphant
2. winning

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	győztes	győztesek
accusative	győzteset	győzteseket
dative	győztesnek	győzteseknek
instrumental	győztessel	győztesekkel
causal-final	győztesért	győztesekért
translative	győztessé	győztesekké
terminative	győztesig	győztesekig
essive-formal	győztesként	győztesekként
essive-modal	—	—
inessive	győztesben	győztesekben
superessive	győztesen	győzteseken
adessive	győztesnél	győzteseknél
illative	győztesbe	győztesekbe
sublative	győztesre	győztesekre
allative	győzteshez	győztesekhez
elative	győztesből	győztesekből
delative	győztesről	győztesekről
ablative	győztestől	győztesektől

Noun

győztes (plural győztesek)

1. victor
2. winner

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	győztes	győztesek
accusative	győztest	győzteseket
dative	győztesnek	győzteseknek
instrumental	győztessel	győztesekkel
causal-final	győztesért	győztesekért
translative	győztessé	győztesekké
terminative	győztesig	győztesekig
essive-formal	győztesként	győztesekként
essive-modal	—	—
inessive	győztesben	győztesekben
superessive	győztesen	győzteseken
adessive	győztesnél	győzteseknél
illative	győztesbe	győztesekbe
sublative	győztesre	győztesekre
allative	győzteshez	győztesekhez
elative	győztesből	győztesekből
delative	győztesről	győztesekről
ablative	győztestől	győztesektől

Possessive forms of győztes
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	győztesem	győzteseim
2nd person sing.	győztesed	győzteseid
3rd person sing.	győztese	győztesei
1st person plural	győztesünk	győzteseink
2nd person plural	győztesetek	győzteseitek
3rd person plural	győztesük	győzteseik