gyors
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɟorʃ]
Audio (file)
Adjective
gyors (comparative gyorsabb, superlative leggyorsabb)
- rapid
- quick
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | gyors | gyorsak |
| accusative | gyorsat | gyorsakat |
| dative | gyorsnak | gyorsaknak |
| instrumental | gyorssal | gyorsakkal |
| causal-final | gyorsért | gyorsakért |
| translative | gyorssá | gyorsakká |
| terminative | gyorsig | gyorsakig |
| essive-formal | gyorsként | gyorsakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | gyorsban | gyorsakban |
| superessive | gyorson | gyorsakon |
| adessive | gyorsnál | gyorsaknál |
| illative | gyorsba | gyorsakba |
| sublative | gyorsra | gyorsakra |
| allative | gyorshoz | gyorsakhoz |
| elative | gyorsból | gyorsakból |
| delative | gyorsról | gyorsakról |
| ablative | gyorstól | gyorsaktól |
Synonyms
- sebes
Antonyms
- lassú
Derived terms
- gyorsan
- gyorsaság
- gyorsít
- gyorsul
(Compound words):
- gyorsétel
- gyorshajtás
- gyorsírás
- gyorsúszás
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN