gyaláz

gyaláz

Hungarian

Etymology

Possibly from a Turkic language + -z (“verb-forming suffix”).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɟɒlaːz]
• Hyphenation: gya‧láz

Verb

gyaláz

1. (transitive) to besmirch, to defame, to vilify

Conjugation

conjugation of gyaláz

Infinitive			gyalázni
Past participle			gyalázott
Present participle			gyalázó
Future participle			gyalázandó
Adverbial participle			gyalázva
Potential			gyalázhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	gyalázok	gyalázol	gyaláz	gyalázunk	gyaláztok	gyaláznak
		Definite	gyalázom én téged/titeket gyalázlak	gyalázod	gyalázza	gyalázzuk	gyalázzátok	gyalázzák
	Past	Indefinite	gyaláztam	gyaláztál	gyalázott	gyaláztunk	gyaláztatok	gyaláztak
		Definite	gyaláztam én téged/titeket gyaláztalak	gyaláztad	gyalázta	gyaláztuk	gyaláztátok	gyalázták
Conditional mood	Present	Indefinite	gyaláznék	gyaláznál	gyalázna	gyaláznánk	gyaláznátok	gyaláznának
		Definite	gyaláznám én téged/titeket gyaláználak	gyaláznád	gyalázná	gyaláznánk	gyaláznátok	gyaláznák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	gyalázzak	gyalázz or gyalázzál	gyalázzon	gyalázzunk	gyalázzatok	gyalázzanak
		Definite	gyalázzam én téged/titeket gyalázzalak	gyalázd or gyalázzad	gyalázza	gyalázzuk	gyalázzátok	gyalázzák
Conjugated infinitive			gyaláznom	gyaláznod	gyaláznia	gyaláznunk	gyaláznotok	gyalázniuk

Derived terms

• gyalázat
• gyalázkodik

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN