akkreditív
Hungarian
Etymology
From German Akkreditiv.[1] With -ív ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɒkrɛditiːv]
- Hyphenation: akk‧re‧di‧tív
Noun
akkreditív (plural akkreditívek)
- accreditive (letter of credit)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | akkreditív | akkreditívek |
| accusative | akkreditívet | akkreditíveket |
| dative | akkreditívnek | akkreditíveknek |
| instrumental | akkreditívvel | akkreditívekkel |
| causal-final | akkreditívért | akkreditívekért |
| translative | akkreditívvé | akkreditívekké |
| terminative | akkreditívig | akkreditívekig |
| essive-formal | akkreditívként | akkreditívekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | akkreditívben | akkreditívekben |
| superessive | akkreditíven | akkreditíveken |
| adessive | akkreditívnél | akkreditíveknél |
| illative | akkreditívbe | akkreditívekbe |
| sublative | akkreditívre | akkreditívekre |
| allative | akkreditívhez | akkreditívekhez |
| elative | akkreditívből | akkreditívekből |
| delative | akkreditívről | akkreditívekről |
| ablative | akkreditívtől | akkreditívektől |
| Possessive forms of akkreditív | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | akkreditívem | akkreditívjeim |
| 2nd person sing. | akkreditíved | akkreditívjeid |
| 3rd person sing. | akkreditívje | akkreditívjei |
| 1st person plural | akkreditívünk | akkreditívjeink |
| 2nd person plural | akkreditívetek | akkreditívjeitek |
| 3rd person plural | akkreditívjük | akkreditívjeik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN