gonosztevő
Hungarian
Etymology
gonosz (“evil”) + tevő (“doer”), from tesz (“to do”) + -ő (present-participle suffix). Calque of German Übeltäter.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɡonostɛvøː]
- Hyphenation: go‧nosz‧te‧vő
- Rhymes: -vøː
Noun
gonosztevő (plural gonosztevők)
- evildoer, knave, villain
- criminal
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | gonosztevő | gonosztevők |
| accusative | gonosztevőt | gonosztevőket |
| dative | gonosztevőnek | gonosztevőknek |
| instrumental | gonosztevővel | gonosztevőkkel |
| causal-final | gonosztevőért | gonosztevőkért |
| translative | gonosztevővé | gonosztevőkké |
| terminative | gonosztevőig | gonosztevőkig |
| essive-formal | gonosztevőként | gonosztevőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | gonosztevőben | gonosztevőkben |
| superessive | gonosztevőn | gonosztevőkön |
| adessive | gonosztevőnél | gonosztevőknél |
| illative | gonosztevőbe | gonosztevőkbe |
| sublative | gonosztevőre | gonosztevőkre |
| allative | gonosztevőhöz | gonosztevőkhöz |
| elative | gonosztevőből | gonosztevőkből |
| delative | gonosztevőről | gonosztevőkről |
| ablative | gonosztevőtől | gonosztevőktől |
| non-attributive possessive - singular | gonosztevőé | gonosztevőké |
| non-attributive possessive - plural | gonosztevőéi | gonosztevőkéi |
| Possessive forms of gonosztevő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | gonosztevőm | gonosztevőim |
| 2nd person sing. | gonosztevőd | gonosztevőid |
| 3rd person sing. | gonosztevője | gonosztevői |
| 1st person plural | gonosztevőnk | gonosztevőink |
| 2nd person plural | gonosztevőtök | gonosztevőitek |
| 3rd person plural | gonosztevőjük | gonosztevőik |
Further reading
- gonosztevő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN