gigantikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from German gigantisch, from Ancient Greek γιγαντικός (gigantikós).[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɡiɡɒntikuʃ]
- Hyphenation: gi‧gan‧ti‧kus
Adjective
gigantikus (comparative gigantikusabb, superlative leggigantikusabb)
- gigantic (very large)
- (of effort) gigantic, monumental, large-scale, enormous, preterhuman
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | gigantikus | gigantikusak |
| accusative | gigantikusat | gigantikusakat |
| dative | gigantikusnak | gigantikusaknak |
| instrumental | gigantikussal | gigantikusakkal |
| causal-final | gigantikusért | gigantikusakért |
| translative | gigantikussá | gigantikusakká |
| terminative | gigantikusig | gigantikusakig |
| essive-formal | gigantikusként | gigantikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | gigantikusban | gigantikusakban |
| superessive | gigantikuson | gigantikusakon |
| adessive | gigantikusnál | gigantikusaknál |
| illative | gigantikusba | gigantikusakba |
| sublative | gigantikusra | gigantikusakra |
| allative | gigantikushoz | gigantikusakhoz |
| elative | gigantikusból | gigantikusakból |
| delative | gigantikusról | gigantikusakról |
| ablative | gigantikustól | gigantikusaktól |
Synonyms
- (very large): óriási, hatalmas
- (of effort): nagyszabású, roppant, emberfeletti
See also
- Appendix:Hungarian words ending in -ikus
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN