gesztus
Hungarian
Etymology
From Latin gestus (“posture, attitude; gesture”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɡɛstuʃ]
- Hyphenation: gesz‧tus
Noun
gesztus (plural gesztusok)
- gesture (motion of the limbs or body)
- gesture (act or a remark made as a sign of attitude)
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gesztus | gesztusok |
accusative | gesztust | gesztusokat |
dative | gesztusnak | gesztusoknak |
instrumental | gesztussal | gesztusokkal |
causal-final | gesztusért | gesztusokért |
translative | gesztussá | gesztusokká |
terminative | gesztusig | gesztusokig |
essive-formal | gesztusként | gesztusokként |
essive-modal | — | — |
inessive | gesztusban | gesztusokban |
superessive | gesztuson | gesztusokon |
adessive | gesztusnál | gesztusoknál |
illative | gesztusba | gesztusokba |
sublative | gesztusra | gesztusokra |
allative | gesztushoz | gesztusokhoz |
elative | gesztusból | gesztusokból |
delative | gesztusról | gesztusokról |
ablative | gesztustól | gesztusoktól |
Possessive forms of gesztus | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | gesztusom | gesztusaim |
2nd person sing. | gesztusod | gesztusaid |
3rd person sing. | gesztusa | gesztusai |
1st person plural | gesztusunk | gesztusaink |
2nd person plural | gesztusotok | gesztusaitok |
3rd person plural | gesztusuk | gesztusaik |
Derived terms
- gesztusnyelv
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN