függeszt

Hungarian

From függ (“to hang”) +‎ -eszt (causative suffix).[1]

függeszt

(transitive) to hang (on something -ra/-re) (to cause something to be suspended, as from a hook, hanger or the like)
Synonym: akaszt
A képeket a falra függesztette. ― She hung the pictures on the wall.
(transitive) to gaze, look, keep an eye on (to stare intently, to fix one's eyes onto something)

conjugation of függeszt

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	függesztek	függesztesz	függeszt	függesztünk	függesztetek	függesztenek
		Def.	függesztem	függeszted	függeszti	függesztjük	függesztitek	függesztik
		2nd-p. o.	függesztelek	―
	Past	Indef.	függesztettem	függesztettél	függesztett	függesztettünk	függesztettetek	függesztettek
		Def.	függesztettem	függesztetted	függesztette	függesztettük	függesztettétek	függesztették
		2nd-p. o.	függesztettelek	―
Conditional mood	Present	Indef.	függesztenék	függesztenél	függesztene	függesztenénk	függesztenétek	függesztenének
		Def.	függeszteném	függesztenéd	függesztené	függesztenénk (or függesztenők)	függesztenétek	függesztenék
		2nd-p. o.	függesztenélek	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	függesszek	függessz or függesszél	függesszen	függesszünk	függesszetek	függesszenek
		Def.	függesszem	függeszd or függesszed	függessze	függesszük	függesszétek	függesszék
		2nd-p. o.	függesszelek	―
Infinitive	függeszteni		függesztenem	függesztened	függesztenie	függesztenünk	függesztenetek	függeszteniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			függesztés	függesztő	függesztett	függesztendő	függesztve	függeszthet

(With verbal prefixes):

függeszt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)