fúr

fúr

See also: fur, Fur, fûr, für, and fur.

Hungarian

Etymology

Of debated origin: [1]

1. From Proto-Uralic *pura- (“to bore; drill”). [2]
2. Native development from fúl (“to stab”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfuːr]

Verb

fúr

1. (transitive) to drill
2. (transitive, intransitive) to intrigue, scheme (to engage in secret schemes to harm someone)

Conjugation

conjugation of fúr

Infinitive			fúrni
Past participle			fúrt
Present participle			fúró
Future participle			fúrandó
Adverbial participle			fúrva
Potential			fúrhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	fúrok	fúrsz	fúr	fúrunk	fúrtok	fúrnak
		Definite	fúrom én téged/titeket fúrlak	fúrod	fúrja	fúrjuk	fúrjátok	fúrják
	Past	Indefinite	fúrtam	fúrtál	fúrt	fúrtunk	fúrtatok	fúrtak
		Definite	fúrtam én téged/titeket fúrtalak	fúrtad	fúrta	fúrtuk	fúrtátok	fúrták
Conditional mood	Present	Indefinite	fúrnék	fúrnál	fúrna	fúrnánk	fúrnátok	fúrnának
		Definite	fúrnám én téged/titeket fúrnálak	fúrnád	fúrná	fúrnánk	fúrnátok	fúrnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	fúrjak	fúrj or fúrjál	fúrjon	fúrjunk	fúrjatok	fúrjanak
		Definite	fúrjam én téged/titeket fúrjalak	fúrd or fúrjad	fúrja	fúrjuk	fúrjátok	fúrják
Conjugated infinitive			fúrnom	fúrnod	fúrnia	fúrnunk	fúrnotok	fúrniuk

Derived terms

• furakodik
• furakszik
• fúrás
• furat
• furdal
• furdancs
• furkál
• fúródik

 

Compound words

• fúr-farag

 

With verbal prefixes

• átfúr
• befúr
• belefúr
• keresztülfúr
• kifúr
• lefúr
• megfúr

 

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
2. Entry #817 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.