féltékeny
Hungarian
Etymology
félt + -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈfeːlteːkɛɲ]
- Hyphenation: fél‧té‧keny
Adjective
féltékeny (comparative féltékenyebb, superlative legféltékenyebb)
- jealous
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | féltékeny | féltékenyek |
| accusative | féltékenyet | féltékenyeket |
| dative | féltékenynek | féltékenyeknek |
| instrumental | féltékennyel | féltékenyekkel |
| causal-final | féltékenyért | féltékenyekért |
| translative | féltékennyé | féltékenyekké |
| terminative | féltékenyig | féltékenyekig |
| essive-formal | féltékenyként | féltékenyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | féltékenyben | féltékenyekben |
| superessive | féltékenyen | féltékenyeken |
| adessive | féltékenynél | féltékenyeknél |
| illative | féltékenybe | féltékenyekbe |
| sublative | féltékenyre | féltékenyekre |
| allative | féltékenyhez | féltékenyekhez |
| elative | féltékenyből | féltékenyekből |
| delative | féltékenyről | féltékenyekről |
| ablative | féltékenytől | féltékenyektől |
Derived terms
- féltékenyen
- féltékenykedik
- féltékenység
References
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN