fuvalom
Hungarian
Etymology
From the fuv- stem of fúj (“to blow”) + -alom.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈfuvɒlom]
- Hyphenation: fu‧va‧lom
Noun
fuvalom (plural fuvalmak)
- (literary) whiff, waft (gentle breeze)
- Synonyms: see Thesaurus:szél
- 1825, Mihály Vörösmarty, Zalán futása, canto 2, lines 670–672:
- Mint, ha megindúl a fuvalom nagy Mátra vidékén, / Rengenek a tölgyek, fejeik meghajlanak ingva: / Úgy mozgott Bodrog táján a reggeli tábor.
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | fuvalom | fuvalmak |
| accusative | fuvalmat | fuvalmakat |
| dative | fuvalomnak | fuvalmaknak |
| instrumental | fuvalommal | fuvalmakkal |
| causal-final | fuvalomért | fuvalmakért |
| translative | fuvalommá | fuvalmakká |
| terminative | fuvalomig | fuvalmakig |
| essive-formal | fuvalomként | fuvalmakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | fuvalomban | fuvalmakban |
| superessive | fuvalmon | fuvalmakon |
| adessive | fuvalomnál | fuvalmaknál |
| illative | fuvalomba | fuvalmakba |
| sublative | fuvalomra | fuvalmakra |
| allative | fuvalomhoz | fuvalmakhoz |
| elative | fuvalomból | fuvalmakból |
| delative | fuvalomról | fuvalmakról |
| ablative | fuvalomtól | fuvalmaktól |
| non-attributive possessive - singular | fuvalomé | fuvalmaké |
| non-attributive possessive - plural | fuvaloméi | fuvalmakéi |
| Possessive forms of fuvalom | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | fuvalmam | fuvalmaim |
| 2nd person sing. | fuvalmad | fuvalmaid |
| 3rd person sing. | fuvalma | fuvalmai |
| 1st person plural | fuvalmunk | fuvalmaink |
| 2nd person plural | fuvalmatok | fuvalmaitok |
| 3rd person plural | fuvalmuk | fuvalmaik |
Further reading
- fuvalom in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN