furulya

furulya

Hungarian

Etymology

Borrowed from Romanian fluier (“whistle”), itself of unknown origin.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfurujɒ]
• Hyphenation: fu‧ru‧lya
• Rhymes: -jɒ

Noun

furulya (plural furulyák)

1. flute, recorder
   • 1844, Sándor Petőfi, János vitéz, chapter 4, stanza 2:

     Megállt, elővette kedves furulyáját, / Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját; / A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort, / Tán a szánakozó csillagok könnye volt.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	furulya	furulyák
accusative	furulyát	furulyákat
dative	furulyának	furulyáknak
instrumental	furulyával	furulyákkal
causal-final	furulyáért	furulyákért
translative	furulyává	furulyákká
terminative	furulyáig	furulyákig
essive-formal	furulyaként	furulyákként
essive-modal	—	—
inessive	furulyában	furulyákban
superessive	furulyán	furulyákon
adessive	furulyánál	furulyáknál
illative	furulyába	furulyákba
sublative	furulyára	furulyákra
allative	furulyához	furulyákhoz
elative	furulyából	furulyákból
delative	furulyáról	furulyákról
ablative	furulyától	furulyáktól

Possessive forms of furulya
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	furulyám	furulyáim
2nd person sing.	furulyád	furulyáid
3rd person sing.	furulyája	furulyái
1st person plural	furulyánk	furulyáink
2nd person plural	furulyátok	furulyáitok
3rd person plural	furulyájuk	furulyáik

Derived terms

• furulyácska
• furulyál
• furulyás
• furulyázik

(Compound words):

• furulyaművész
• furulyasíp
• furulyaszó

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN