foszt

foszt

Hungarian

Etymology

[around 1395] Probably from Proto-Ugric *puśɜ- (“rag; to dissolve, fray”) (perhaps from Proto-Finno-Ugric?)[1] + -t (“causative suffix”).[2]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfost]

Verb

foszt

1. (transitive) to strip, shell, husk (maize)
2. (transitive, of feather) to pick, pluck

Conjugation

conjugation of foszt

Infinitive			fosztani
Past participle			fosztott
Present participle			fosztó
Future participle			fosztandó
Adverbial participle			fosztva
Potential			foszthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	fosztok	fosztasz	foszt	fosztunk	fosztotok	fosztanak
		Definite	fosztom én téged/titeket fosztalak	fosztod	fosztja	fosztjuk	fosztjátok	fosztják
	Past	Indefinite	fosztottam	fosztottál	fosztott	fosztottunk	fosztottatok	fosztottak
		Definite	fosztottam én téged/titeket fosztottalak	fosztottad	fosztotta	fosztottuk	fosztottátok	fosztották
Conditional mood	Present	Indefinite	fosztanék	fosztanál	fosztana	fosztanánk	fosztanátok	fosztanának
		Definite	fosztanám én téged/titeket fosztanálak	fosztanád	fosztaná	fosztanánk	fosztanátok	fosztanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	fosszak	fossz or fosszál	fosszon	fosszunk	fosszatok	fosszanak
		Definite	fosszam én téged/titeket fosszalak	foszd or fosszad	fossza	fosszuk	fosszátok	fosszák
Conjugated infinitive			fosztanom	fosztanod	fosztania	fosztanunk	fosztanotok	fosztaniuk

Derived terms

• fosztás
• fosztogat

(With verbal prefixes):

• kifoszt
• megfoszt

Related terms

• foszlik

References

1. Entry #826 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN