felség
Hungarian
Etymology
fel (“up”) + -ség (noun-forming suffix)[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈfɛlʃeːɡ]
- Hyphenation: fel‧ség
- Rhymes: -eːɡ
Noun
felség
- majesty, sire, highness (the style of emperor or king)
- Felséged. ― Your Majesty
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | felség | felségek |
| accusative | felséget | felségeket |
| dative | felségnek | felségeknek |
| instrumental | felséggel | felségekkel |
| causal-final | felségért | felségekért |
| translative | felséggé | felségekké |
| terminative | felségig | felségekig |
| essive-formal | felségként | felségekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | felségben | felségekben |
| superessive | felségen | felségeken |
| adessive | felségnél | felségeknél |
| illative | felségbe | felségekbe |
| sublative | felségre | felségekre |
| allative | felséghez | felségekhez |
| elative | felségből | felségekből |
| delative | felségről | felségekről |
| ablative | felségtől | felségektől |
| non-attributive possessive - singular | felségé | felségeké |
| non-attributive possessive - plural | felségéi | felségekéi |
| Possessive forms of felség | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | felségem | felségeim |
| 2nd person sing. | felséged | felségeid |
| 3rd person sing. | felsége | felségei |
| 1st person plural | felségünk | felségeink |
| 2nd person plural | felségetek | felségeitek |
| 3rd person plural | felségük | felségeik |
Derived terms
- felséges
(Compound words):
- őfelsége
References
- felség in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)