felkiáltójel
Hungarian
felkiáltójel
Etymology
felkiáltó (“exclaiming”) + jel (“mark”), from felkiált (“to exclaim”) + -ó (“present participle suffix”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈfɛlkiʲaːltoːjɛl]
- Hyphenation: fel‧ki‧ál‧tó‧jel
Noun
felkiáltójel (plural felkiáltójelek)
- exclamation mark, exclamation point
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | felkiáltójel | felkiáltójelek |
| accusative | felkiáltójelet | felkiáltójeleket |
| dative | felkiáltójelnek | felkiáltójeleknek |
| instrumental | felkiáltójellel | felkiáltójelekkel |
| causal-final | felkiáltójelért | felkiáltójelekért |
| translative | felkiáltójellé | felkiáltójelekké |
| terminative | felkiáltójelig | felkiáltójelekig |
| essive-formal | felkiáltójelként | felkiáltójelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | felkiáltójelben | felkiáltójelekben |
| superessive | felkiáltójelen | felkiáltójeleken |
| adessive | felkiáltójelnél | felkiáltójeleknél |
| illative | felkiáltójelbe | felkiáltójelekbe |
| sublative | felkiáltójelre | felkiáltójelekre |
| allative | felkiáltójelhez | felkiáltójelekhez |
| elative | felkiáltójelből | felkiáltójelekből |
| delative | felkiáltójelről | felkiáltójelekről |
| ablative | felkiáltójeltől | felkiáltójelektől |
| Possessive forms of felkiáltójel | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | felkiáltójelem | felkiáltójeleim |
| 2nd person sing. | felkiáltójeled | felkiáltójeleid |
| 3rd person sing. | felkiáltójele | felkiáltójelei |
| 1st person plural | felkiáltójelünk | felkiáltójeleink |
| 2nd person plural | felkiáltójeletek | felkiáltójeleitek |
| 3rd person plural | felkiáltójelük | felkiáltójeleik |