felkiált

felkiált

Hungarian

Etymology

fel- +‎ kiált

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛlkijaːlt]
• Hyphenation: fel‧ki‧ált
• Rhymes: -aːlt

Verb

felkiált

1. (intransitive) to cry out, exclaim (followed by -ban/-ben) (to cry out suddenly, from some strong emotion)

   felkiált meglepetésében ― to cry out in astonishment

2. (intransitive) to yell, shout up to (from a lower place up to someone on a higher place)

   Felkiáltottam az emeletre: Gyere le! ― I shouted up to the second floor: Come down!

3. (transitive, rare, literary) to wake up someone from sleep with a loud cry

Conjugation

conjugation of felkiált

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	felkiáltok	felkiáltasz	felkiált	felkiáltunk	felkiáltotok	felkiáltanak
		Def.	felkiáltom	felkiáltod	felkiáltja	felkiáltjuk	felkiáltjátok	felkiáltják
		2nd-p. o.	felkiáltalak	―
	Past	Indef.	felkiáltottam	felkiáltottál	felkiáltott	felkiáltottunk	felkiáltottatok	felkiáltottak
		Def.	felkiáltottam	felkiáltottad	felkiáltotta	felkiáltottuk	felkiáltottátok	felkiáltották
		2nd-p. o.	felkiáltottalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	felkiáltanék	felkiáltanál	felkiáltana	felkiáltanánk	felkiáltanátok	felkiáltanának
		Def.	felkiáltanám	felkiáltanád	felkiáltaná	felkiáltanánk (or felkiáltanók)	felkiáltanátok	felkiáltanák
		2nd-p. o.	felkiáltanálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	felkiáltsak	felkiálts or felkiáltsál	felkiáltson	felkiáltsunk	felkiáltsatok	felkiáltsanak
		Def.	felkiáltsam	felkiáltsd or felkiáltsad	felkiáltsa	felkiáltsuk	felkiáltsátok	felkiáltsák
		2nd-p. o.	felkiáltsalak	―
Infinitive	felkiáltani		felkiáltanom	felkiáltanod	felkiáltania	felkiáltanunk	felkiáltanotok	felkiáltaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			felkiáltás	felkiáltó	felkiáltott	felkiáltandó	felkiáltva	felkiálthat