felelőtlen
Hungarian
Etymology
felelő (“answering”) + -tlen (“-less”, adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈfɛlɛløːtlɛn]
- Hyphenation: fe‧le‧lőt‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
felelőtlen (comparative felelőtlenebb, superlative legfelelőtlenebb)
- irresponsible
- Antonyms: felelősségteljes, felelős
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | felelőtlen | felelőtlenek |
| accusative | felelőtlent | felelőtleneket |
| dative | felelőtlennek | felelőtleneknek |
| instrumental | felelőtlennel | felelőtlenekkel |
| causal-final | felelőtlenért | felelőtlenekért |
| translative | felelőtlenné | felelőtlenekké |
| terminative | felelőtlenig | felelőtlenekig |
| essive-formal | felelőtlenként | felelőtlenekként |
| essive-modal | felelőtlenül | — |
| inessive | felelőtlenben | felelőtlenekben |
| superessive | felelőtlenen | felelőtleneken |
| adessive | felelőtlennél | felelőtleneknél |
| illative | felelőtlenbe | felelőtlenekbe |
| sublative | felelőtlenre | felelőtlenekre |
| allative | felelőtlenhez | felelőtlenekhez |
| elative | felelőtlenből | felelőtlenekből |
| delative | felelőtlenről | felelőtlenekről |
| ablative | felelőtlentől | felelőtlenektől |
| non-attributive possessive - singular | felelőtlené | felelőtleneké |
| non-attributive possessive - plural | felelőtlenéi | felelőtlenekéi |
Derived terms
- felelőtlenség
- felelőtlenül
Further reading
- felelőtlen in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.