fejez

Hungarian

fej (“head”) +‎ -ez (verb-forming suffix)

fejez

(transitive, rare) to behead (to remove the head of someone or something)
Synonym: lefejez
(transitive, obsolete) to supply (e.g. a nail) with a head, cap, top[1]
(transitive, archaic) to conclude, complete[2]
- 1807–1810, Sándor Kisfaludy, Somló
  A dalt e vers fejezi
  The song is concluded by this poem
Synonym: befejez
(transitive, archaic) to express[2]
- 1836, József Szenvey (Q208890) (translation of Schiller’s Die Braut von Messina, The Bride of Messina)
  Ő azt az érzeményt bölcsen fejezte, mely engemet sötéten lelkesít
  He expressed wisely the sentiment that inspires me darkly
Synonym: kifejez

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

conjugation of fejez

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	fejezek	fejezel	fejez	fejezünk	fejeztek	fejeznek
		Def.	fejezem	fejezed	fejezi	fejezzük	fejezitek	fejezik
		2nd-p. o.	fejezlek	―
	Past	Indef.	fejeztem	fejeztél	fejezett	fejeztünk	fejeztetek	fejeztek
		Def.	fejeztem	fejezted	fejezte	fejeztük	fejeztétek	fejezték
		2nd-p. o.	fejeztelek	―
Conditional mood	Present	Indef.	fejeznék	fejeznél	fejezne	fejeznénk	fejeznétek	fejeznének
		Def.	fejezném	fejeznéd	fejezné	fejeznénk (or fejeznők)	fejeznétek	fejeznék
		2nd-p. o.	fejeznélek	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	fejezzek	fejezz or fejezzél	fejezzen	fejezzünk	fejezzetek	fejezzenek
		Def.	fejezzem	fejezd or fejezzed	fejezze	fejezzük	fejezzétek	fejezzék
		2nd-p. o.	fejezzelek	―
Infinitive	fejezni		fejeznem	fejezned	fejeznie	fejeznünk	fejeznetek	fejezniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			fejezés	fejező	fejezett	fejezendő	fejezve	fejezhet

(verbal derivatives of body parts) With ‑(o/a/e/ö)z(ik): belez, bokázik, bordáz, bőröz, bundáz, csontoz, csőröz/csőrözik, erez, fejez, fogaz, gyomroz, hajaz, izmoz/izmozik, kezez, nyakaz, nyálaz/nyálazik, öklöz, pofáz/pofázik, szarvaz, szemez, szőröz, torkoz, tüdőz, ujjaz, vállaz, vérez/vérzik; (for plants) ágaz/ágazik, gyökerezik, levelez/levelezik, virágzik. With ‑(o/a/e/ö)l: agyal, bélel, farkal, fejel, fenekel, fülel, hasal, herél, idegel, inal, karol, körmöl, kezel, lábal/lábol, nyelvel, orrol, öklel, ráncol, sarkal, szájal, szárnyal, szarval, szemel, szível, talpal, tenyerel, térdel, torkol, tököl, vállal.

(With verbal prefixes):

fejez in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary).
Más esetekben is tapasztalhatjuk, hogy az egyszerű ige fölveszi annak az összetételnek a jelentését, melyben igen gyakran előfordul. A fejez ige pl. nemcsak – mint láttuk – a lefejez jelentését vette föl, hanem a befejez és kifejez igékét is (a régi nyelvben több más jelentése van) – “We find in other cases as well that a simple verb takes on the meaning of the compound in which it occurs very often. For example, the verb fejez has not only taken over the meaning of lefejez, as we have seen, but also that of the verbs befejez and kifejez (in the archaism it has several other meanings)”. Zsigmond Simonyi (Q1288772), Egy szónak két ellentétes jelentése “Two opposite meanings of a word”. In: Magyar Nyelvőr, Budapest, 1916.