fej

fej

See also: fej.

Danish

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɑjˀ]

Etymology 1

From Old Norse feigr (“near to death”) and German feige (“cowardly”), from Proto-Germanic *faigijaz.

Adjective

fej

1. cowardly
2. unfair, mean

Inflection

Inflection of fej
	Positive	Comparative	Superlative
Common singular	fej	fejere	fejest2
Neuter singular	fejt	fejere	fejest2
Plural	feje	fejere	fejest2
Definite attributive1	feje	fejere	fejeste
1) When an adjective is applied predicatively to something definite, the corresponding "indefinite" form is used. 2) The "indefinite" superlatives may not be used attributively.

Synonyms

• krysteragtig
• kujonagtig

Antonyms

• modig

Derived terms

• fejhed

Etymology 2

See the etymology of the corresponding lemma form.

Verb

fej

1. imperative of feje

---

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛj]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: fej
• Rhymes: -ɛj

Etymology 1

From Proto-Ugric *päŋkĭ, from Proto-Uralic *päŋe, by rebracketing of the possessive form feje into fej + e instead of earlier fe + je. Cognates include Southern Mansi [script needed] (päŋ), Northern Mansi пуӈк (puňk), Finnish pää and Estonian pea. Compare fő.

Noun

fej (plural fejek)

1. head (part of the body)

   Coordinate terms: törzs, végtag

   • 1848, Sándor Petőfi, Kun László krónikája, stanza 4:

     A koronát még kölyök korában / Nyomintották a fejére néki, / S már csatázott siheder korában, / És vala nagy az ő vitézségi.

2. head, mind, brain, intellect
   • 1848, Sándor Petőfi, Dobzse László, stanza 3:

     Üres volt a feje néki, / Üresebb a zsebje, / Egy keserves polturáért / Könyökig vájt benne.

   Elvesztette a fejét. — He/she has lost his/her head.

3. head (principal operative part of a machine or tool)
4. heads, obverse (side of a coin that bears the picture of the head of state)

   Antonym: írás

   Ha fej, én nyerek. — Heads, I win.

5. (formal) head (leader, chief)

   az állam feje — head of state

6. head, capitulum (clump of seeds, leaves or flowers)

   a saláta feje — the head of the lettuce

7. (rare) foliage, crown (top of a tree)
   • 1825, Mihály Vörösmarty, Zalán futása, canto 2, lines 670–672:

     Mint, ha megindúl a fuvalom nagy Mátra vidékén, / Rengenek a tölgyek, fejeik meghajlanak ingva: / Úgy mozgott Bodrog táján a reggeli tábor.

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	fej	fejek
accusative	fejet	fejeket
dative	fejnek	fejeknek
instrumental	fejjel	fejekkel
causal-final	fejért	fejekért
translative	fejjé	fejekké
terminative	fejig	fejekig
essive-formal	fejként	fejekként
essive-modal	—	—
inessive	fejben	fejekben
superessive	fejen	fejeken
adessive	fejnél	fejeknél
illative	fejbe	fejekbe
sublative	fejre	fejekre
allative	fejhez	fejekhez
elative	fejből	fejekből
delative	fejről	fejekről
ablative	fejtől	fejektől
non-attributive possessive - singular	fejé	fejeké
non-attributive possessive - plural	fejéi	fejekéi

Possessive forms of fej
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fejem	fejeim
2nd person sing.	fejed	fejeid
3rd person sing.	feje	fejei
1st person plural	fejünk	fejeink
2nd person plural	fejetek	fejeitek
3rd person plural	fejük	fejeik

Synonyms

• kobak (humorous)
• koponya

Derived terms

• fejedelem
• fejenként
• fejes
• fejetlen
• fejez
• feji
• fejű

 

Compound words with this term at the beginning

• fejadag
• fejbólintás
• fejdísz
• fejék
• fejfa
• fejfájás
• fejfedő
• fejhallgató
• fejkendő
• fejléc
• fejpályaudvar
• fejvadász
• fejvadászat
• fúrófej

Compound words with this term at the end

• élőfej
• halálfej
• kézfej
• lábfej

 

Expressions

• elveszti a fejét
• fejébe száll a dicsőség
• fején találja a szöget
• fejjel lefelé
• fejjel megy a falnak
• fel a fejjel
• homokba dugja a fejét
• rosszban töri a fejét
• szöget üt a fejébe
• töri a fejét

 

Etymology 2

From Proto-Finno-Ugric *päδ̕ɜ- (“to milk”)[1] or Proto-Finno-Ugric *pije- (“to milk”).[2]

Verb

fej

1. (transitive) to milk

Conjugation

conjugation of fej

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	fejek	fejsz	fej	fejünk	fejtek	fejnek
		Def.	fejem	fejed	feji	fejjük	fejitek	fejik
		2nd-p. o.	fejlek	―
	Past	Indef.	fejtem	fejtél	fejt	fejtünk	fejtetek	fejtek
		Def.	fejtem	fejted	fejte	fejtük	fejtétek	fejték
		2nd-p. o.	fejtelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	fejnék	fejnél	fejne	fejnénk	fejnétek	fejnének
		Def.	fejném	fejnéd	fejné	fejnénk (or fejnők)	fejnétek	fejnék
		2nd-p. o.	fejnélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	fejjek	fejj or fejjél	fejjen	fejjünk	fejjetek	fejjenek
		Def.	fejjem	fejd or fejjed	fejje	fejjük	fejjétek	fejjék
		2nd-p. o.	fejjelek	―
Infinitive	fejni		fejnem	fejned	fejnie	fejnünk	fejnetek	fejniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			fejés	fejő	fejt	fejendő	fejve	fejhet

Derived terms

• fejés
• fejhető
• fejő
• fejős
• fejt

 

(With verbal prefixes):

• kifej
• megfej
• lefej

References

1. Entry #713 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.
2. Entry #761 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.

Further reading

• (head): fej in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (to milk): fej in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN