farag

farag

See also: Farag

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *parɜ- (“to cut, scrape, groove”)[1] + -g (“frequentative suffix”).[2]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɒrɒɡ]
• Hyphenation: fa‧rag

Verb

farag

1. (transitive) to carve (wood), sculpt, sharpen (pencil)

Conjugation

conjugation of farag

Infinitive			faragni
Past participle			faragott
Present participle			faragó
Future participle			faragandó
Adverbial participle			faragva
Potential			faraghat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	faragok	faragsz	farag	faragunk	faragtok	faragnak
		Definite	faragom én téged/titeket faraglak	faragod	faragja	faragjuk	faragjátok	faragják
	Past	Indefinite	faragtam	faragtál	faragott	faragtunk	faragtatok	faragtak
		Definite	faragtam én téged/titeket faragtalak	faragtad	faragta	faragtuk	faragtátok	faragták
Conditional mood	Present	Indefinite	faragnék	faragnál	faragna	faragnánk	faragnátok	faragnának
		Definite	faragnám én téged/titeket faragnálak	faragnád	faragná	faragnánk	faragnátok	faragnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	faragjak	faragj or faragjál	faragjon	faragjunk	faragjatok	faragjanak
		Definite	faragjam én téged/titeket faragjalak	faragd or faragjad	faragja	faragjuk	faragjátok	faragják
Conjugated infinitive			faragnom	faragnod	faragnia	faragnunk	faragnotok	faragniuk

Derived terms

• faragás
• faragatlan
• faragcsál
• faragó
• faragott
• faragvány
• farigcsál

 

Compound words

• fúr-farag

 

With verbal prefixes

• elfarag
• kifarag
• lefarag
• megfarag
• ráfarag

 

References

1. Entry #708 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN