eszcájg
Hungarian
Etymology
From Austrian German Esszeug (“cutlery”), from essen (“to eat”) + Zeug (“tool”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛst͡saːjɡ]
- Hyphenation: esz‧cájg
Noun
eszcájg (plural eszcájgok)
- (colloquial) cutlery
- Synonym: evőeszköz
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | eszcájg | eszcájgok |
| accusative | eszcájgot | eszcájgokat |
| dative | eszcájgnak | eszcájgoknak |
| instrumental | eszcájggal | eszcájgokkal |
| causal-final | eszcájgért | eszcájgokért |
| translative | eszcájggá | eszcájgokká |
| terminative | eszcájgig | eszcájgokig |
| essive-formal | eszcájgként | eszcájgokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | eszcájgban | eszcájgokban |
| superessive | eszcájgon | eszcájgokon |
| adessive | eszcájgnál | eszcájgoknál |
| illative | eszcájgba | eszcájgokba |
| sublative | eszcájgra | eszcájgokra |
| allative | eszcájghoz | eszcájgokhoz |
| elative | eszcájgból | eszcájgokból |
| delative | eszcájgról | eszcájgokról |
| ablative | eszcájgtól | eszcájgoktól |
| Possessive forms of eszcájg | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | eszcájgom | eszcájgjaim |
| 2nd person sing. | eszcájgod | eszcájgjaid |
| 3rd person sing. | eszcájgja | eszcájgjai |
| 1st person plural | eszcájgunk | eszcájgjaink |
| 2nd person plural | eszcájgotok | eszcájgjaitok |
| 3rd person plural | eszcájgjuk | eszcájgjaik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. ISBN 963 7094 20 2